A rendkívül finom „Tibi” csokoládé és „Ropp” ostyák sokak számára ismertek. Ezeket a népszerű termékeket a „Stühmer” cukrászati gyár állította elő, amely Budapest 11. kerületében található. A gyár sikerének titkairól és arról, hogyan lett terméke a világpiac vezetője, itt olvashatunk részletesebben: budapest1.one.
Az első gyárak megnyitása
Frigyes Stühmer 1843-ban született Mecklenburgban. Iskolai tanulmányai után Ludwigslustban tanult cukrászatot. Kezdetben Hamburgban és Prágában dolgozott, majd Budapestre költözött. 1868-ban felajánlották neki, hogy legyen Ferenc Nagy gyárának igazgatója a Szentkirályi utcában. Elfogadta az ajánlatot, és már 1870-ben a gyár tulajdonosává vált. A gyár kezdetben édességeket gyártott, de hamarosan bővítette a kínálatát: cukorkákat, karácsonyi és húsvéti csokoládéfigurákat, mézeskalácsot kezdtek előállítani. A cég folyamatos fejlődésének köszönhetően a fogyasztók körében is nagy elismerést szerzett. 1879-ben a székesfehérvári országos kiállításon a „Stühmer” csokoládé aranyérmet nyert, és az 1885-ös Országos Általános Kiállításon maga Ferenc József kitüntette Stühmert az ipar fejlődéséért járó aranykereszttel.
1883-ban Frigyes egy új gyárat épített az Ősz utcában. A drezdai modern gőzgépekkel felszerelt üzemben nagyszabású csokoládégyártás kezdődött. A gyár így különféle termékeket kezdett előállítani: nugátot, pralinét, bonbonokat és kakaóport, amelyeket a „Stühmer” üzletekben árultak.
A családi vállalkozás fejlődése
1890-ben az alapító, Frigyes Stühmer elhunyt. A céget felesége és annak testvére vezette tovább. Az egyik fiú, Géza, igazgató lett, és egészen a második világháborúig ezen a poszton maradt. A „Stühmer” hálózat ekkoriban nagyon fejlett volt, és több tucat üzlettel rendelkezett a város különböző részein.
Az első világháborút követően, 1928-ban az üzem továbbfejlődött. Ferenc Kende tervei alapján új, ötszintes gyár épült a Szentkirályi utca 8. szám alatt. Ebben az évben a vállalat részvénytársasággá alakult 1 200 000 pengős alaptőkével.
Ekkoriban a több mint 60 fióktelepen kívül volt egy forgalmazóközpontjuk Párizsban és egy raktáruk Abbáziában (Horvátország). A „Stühmer” termékek egyediségét és kifinomultságát a csomagolás dizájnja tükrözte, amelyet neves mesterek, például Ernő Egyed és Kató Lukács terveztek.
Az 1930-as években a gyár új épülete szűkösnek bizonyult, ezért a Szentkirályi utcában egy szomszédos ház megvásárlásával raktárépületet emeltek. A munkások száma 800 főre nőtt. 1939-ben újabb gyár építése kezdődött a Ferencvárosban (Budapest 11. kerülete). Az ötszintes épület terveit Olgyay testvérek készítették, és 1943-ban üzembe helyezték. Ugyanebben az évben Frigyes Stühmer emlékszobrát is felállították az épület előcsarnokában, amelyet Eszter Mattioni készített.
Az 1930-as években megjelentek a „Stühmer” termékek, amelyek évtizedeken át sikerre vitték a márkát. Közéjük tartoztak a „Ropp” ostyák, a „Zizi” drazsé és a „Frutti” karamella. 1941-től a legnépszerűbb termék a „Tibi” csokoládé volt, amelyet a gyár alapítójának unokájáról neveztek el.
Újrakezdés
A második világháború után a vállalatot államosították, és vezetői kénytelenek voltak emigrálni. Az elkövetkező évtizedekben a csokoládégyár a Vágóhíd utcában működött egészen a kommunizmus bukásáig. 1990-ben az örökösök, akik Kanadába költöztek, sikertelenül próbálták visszaszerezni a gyárat, amelyet a „Stollwerck” vállalat vásárolt meg. Az új tulajdonos folytatta a népszerű termékek gyártását. 2002-ben, egy újabb eladás után a gyár a „Bonbonetti Choco Kft.” tulajdonába került.
2008-ban a „Stühmer” márkát egy egri vállalkozó, Péter Csoll vásárolta meg. A Novaj és később Maklár településeken épített új csokoládégyárakban folytatják a „Stühmer” édességek gyártását, amely ma is ízletes finomságokat kínál a vásárlóknak.