A budapesti likőr- és szeszesital-üzletág története nem csupán az alkoholtartalmú italokról szóló elbeszélés, hanem egy lenyűgöző utazás, amely tükrözi a város társadalmi változásait és az üzletépítés sajátosságait ezen a területen. Az egyszerű szeszfőzdéktől a modern nemzetközi márkákig a szeszes italok történelmi útja Budapesten bemutatja a kereskedelem fejlődését, a fogyasztói szokások formálódását és a politikai rendszerek hatását. Bővebben a budapest1.one oldalon.
A szeszesital-üzletág kialakulása Budapesten
A budapesti szeszesital-üzletág története a szesz- és likőripar fejlődésével kezdődött a 19. és 20. század fordulóján. Ebben az időszakban a városban és környékén élesztő- és szeszgyárak, valamint finomító üzemek jelentek meg, amelyek finomszeszt – a vodka kulcsfontosságú összetevőjét – gyártottak.
A kor legjelentősebb vállalkozásai közé tartozott a Budafoki Élesztő és Szeszgyár, amelynek gyökerei a 19. század közepéig nyúlnak vissza, és 1908–1910 között költözött új helyére, valamint az Óbudai Szeszgyár – egy jelentős szeszgyár, amely a 19–20. században működött. Jelentős szerepet játszottak a magánvállalatok is, mint például a Braun Lajos cég, amely klasszikus példája volt annak, hogyan nőttek nagyra a kis ecet- és likőrgyártó vállalkozások, több kapcsolódó területet ötvözve.
Az 1949-es államosítás után az alkoholtartalmú italok gyártását központosították. A vállalatokat nagy állami trösztökbe vonták össze, mint például a Magyar Likőripari Vállalat. 1981-ben ebből vált ki a Budapesti Likőripari Vállalat (BULIV) – a fővárosi likőrgyártás közvetlen örököse. Éppen ebben az állami rendszerben kezdték meg a vodka előállításához szükséges „semleges” párlatok gyártását.
A likőrüzlet története Budapesten
A budapesti likőrüzlet a 19. században jött létre. Az első vállalkozások a királyi haszonbérleti jog, az úgynevezett „regálé bérlet” alapján jöttek létre. A pénzügyi stabilitás biztosítása érdekében a korai vállalkozók gyakran több tevékenységet is kombináltak: borkereskedelmet, pálinka- és ecetgyártást.
Az egyik leghíresebb úttörő Braun Lajos volt, aki 1839-ben alapította meg Magyarország legrégebbi ecet- és likőrgyárát az Üllői út 60. szám alatt. Kezdetben a vállalat mintegy 50 munkást foglalkoztatott, és termékei – likőrök, ecet- és borszesz, pezsgők – számos díjat nyertek. A 19. század második felében a vállalat, amely Braun fiaihoz került és Braun Testvérek néven vált ismertté, konyak és rum gyártásába kezdett, ami az egyik vezető közepes méretű szeszfőzdévé tette 80–90 alkalmazottal.
Az igazi hírnevet a cég saját találmánya, a „Hubertus” likőr hozta meg, amelyet 1904-ben jegyeztek be. Ez vált az üzlet névjegyévé, amely generációról generációra szállt. Bár a család jómódú volt, szerény életmódot folytatott, és soha nem avatkozott a politikába. A cég virágzásának történetét az 1949-es államosítás szakította meg. A termelést leállították, a gyárépületet pedig lerombolták. Ezen események után a „Hubertus” receptje állami tulajdonba került.
A márka azonban nem tűnt el. Először az állami Magyar Likőripari Vállalat gyártotta, majd 1984-től a Budapesti Likőripari Vállalat (BULIV). Az 1991-es privatizáció során a „Hubertus” gyártási licencét a Zwack Unicum Nyrt. vásárolta meg. Mára a modern reklámkampánynak és a megújult dizájnnak köszönhetően a „Hubertus” likőr újjászületett. Most, a Zwack italai közé sorolva, továbbra is új rajongókat szerez, megerősítve státuszát mint Magyarország egyik legnépszerűbb likőrje.
Az „Unicum”: a királyi udvartól a világhírnévig
Az „Unicum” gyógynövénylikőr története elválaszthatatlanul kapcsolódik témánkhoz. Ennek a likőrnek a története Magyarország történelmének egyik legfényesebb lapjává vált. Ezt az italt (amely nemzeti szimbólummá vált) először 1790-ben Dr. Zwack József, a Habsburg udvar királyi orvosa készítette el. A legenda szerint II. József császár, miután megkóstolta az italt, felkiáltott: „Das ist ein unikum!” („Ez egyedülálló!”), és így született meg a név.
Az „Unicumot” eredetileg emésztési problémák kezelésére fejlesztették ki. Egyedülálló keserédes ízét egy titkos családi recept adja, amely több mint 40 gyógynövényt és fűszert tartalmaz. A pletykák szerint az összetevők között szerepel a kamilla, az aloe, a gyömbér és a kardamom. A gyártás utolsó szakasza a hosszú érlelés speciális magyar tölgyfahordókban, ami az italnak utánozhatatlan ízt kölcsönöz.
A 20. század elején a Zwack családi vállalkozást a testvérpár, Béla és János vezette. Túlélték az első világháború megpróbáltatásait, de a második világháború katasztrofális csapást mért rájuk: a gyárat háromszor bombázták. Csak a pincék maradtak épen, a likőrös tölgyfahordókat pedig elkobozták Budapest lerombolt hídjainak újjáépítéséhez.
A háború után, az 1940-es években, amikor a kommunista rezsim hatalomra került, a vállalatot államosították. A családi örökség megmentése érdekében Zwack János megvesztegette a hatóságokat, hogy elmenekülhessen Magyarországról, magával víve az „Unicum” titkos receptjét. Fiát, Pétert Jugoszláviába küldte, majd együtt menekültként Amerikába mentek. A másik testvér, Béla nem volt ilyen szerencsés: arra kényszerítették, hogy az egykor családja tulajdonában lévő gyárban dolgozzon. A kommunista hatóságok nyomására csak egy részleges, hiányos receptet adott ki, később pedig a magyar Alföldre deportálták, ahonnan szintén Olaszországba szökött. Mindkét testvér külföldön halt meg, anélkül, hogy valaha is visszatértek volna hazájukba.
A „Kalinka”: a vodka mint egy korszak szimbóluma
Az 1980-as években egy új vodka márka jelent meg a piacon – a „Kalinka”. Gyártásával és értékesítésével a Zwack vállalat foglalkozott, amely akkoriban a Budapesti Likőripari Vállalat állami vállalat része volt. A „Kalinka” nevet egy híres orosz dal tiszteletére választották, a palack dizájnja pedig, amely a hagymakupolás tornyokra emlékeztetett, hangsúlyozta annak „keleti” származását. Ez a márka a késő szocializmus egyik első tömegesen gyártott „budapesti” vodkatermékévé vált, és sikeresen túlélte a rendszerváltást, megőrizve helyét a Zwack Unicum Nyrt. nagy portfóliójában.
A történelmi igazságosság 1989 és 1991 között állt helyre. Ekkor jött létre a Zwack Unicum Budapest Kft. vegyesvállalat a Budapesti Likőripari Vállalat részvételével, ami az első lépés volt a privatizáció felé. Ez lehetővé tette a Zwack család számára, hogy visszaszerezze vagyonát és egy modern termékportfóliót építsen ki, ahol a hagyományos likőrök mellett megjelentek a „fehér” párlatok is, különösen a vodka.
Az elvesztett családi vállalkozást Zwack Péter folytatta. 1988-ban tért vissza Magyarországra az eredeti recepttel, majd 1989-ben visszavásárolta a családi üzletet az államtól. Amerikai kapcsolatai és a marketing mély ismerete révén Péter újjáélesztette a likőrirodalmat, visszaállítva annak vezető gyártói státuszát.
Láthatjuk, hogy a magyarországi likőr- és szesziparnak gazdag története van. A mai budapesti piac a helyi gyártók és a nemzetközi márkák forgalmazásának ötvözete. De e termékek gyártói között vannak olyan vezetők, akik mély gyökerekkel rendelkeznek ezen a földön.
Források: zwackunicum.hu, www.ualberta.ca, ital-gyros.blog.hu, nemzetiarchivum.hu