Az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem története Magyarország legrégebbi zsidó teológiai oktatási központjának története, amelyet 1877-ben alapítottak Budapesten. Az Osztrák–Magyar Monarchia modernizációjának korában rabbiképző szemináriumként létrehozott intézmény a neológ judaizmus szellemi fellegvárává vált; túlélte a holokausztot, a kommunista időszakot és a 20. század végi politikai átalakulásokat. A 21. században az egyetem ötvözi a vallási hagyományokat és az akadémiai tudományt, így az európai zsidó oktatási térség fontos része marad. Bővebben a budapest1.one oldalon.
A gondolat születése és a rabbiképző szeminárium megalapítása
A 19. század második fele fordulópontot jelentett a magyar zsidóság számára. A közösség növekvő liberális része, az úgynevezett neológok, a vallási és a világi oktatás ötvözésére törekedtek, hogy olyan papságot képezzenek, amely képes megfelelni a modern társadalom követelményeinek. Ellenzőik – a szigorúan ortodox rabbik, Chatam Sofer (Hatam Szófer) örökösei – határozottan ellenezték egy központosított rabbiképző szeminárium létrehozását Budapesten. Hogy megakadályozzák a megnyitását, az ortodox vezetők küldöttséget menesztettek I. Ferenc József osztrák császárhoz (és magyar királyhoz) Bécsbe. Az uralkodó azonban kedvezően fogadta a szeminárium ötletét, és még az építését is finanszírozta azáltal, hogy visszatérítette a magyar zsidóknak azt az összeget, amelyet 30 évvel korábban, az 1848-as forradalom és szabadságharc után hadisarc formájában fizettek be.
A legenda szerint a rabbiképző akadémiát abból a pénzből építették, amelyet a magyar zsidó közösség büntetésként fizetett a Habsburg-államnak a szabadságharcban való aktív részvételéért. Ahogy Habermann Zoltán, az intézmény docense és tanszékvezetője egy interjúban megjegyezte, ez a történet részben igaz: Világos után a közösséget valóban megbírságolták tevékenységéért, de a rabbiképző nem ebből a bírságból épült. Később a bírságot egy iskolai alapítvánnyal váltották ki.
A szeminárium létrehozását az uralkodó által 1850-ben alapított Zsidó Oktatási Alap (Országos Izraelita Iskolaalap) pénzügyi támogatása tette lehetővé, valamint a Magyar Zsidó Kongresszus döntése, amely véglegesítette a szakadást a közösség ortodox és modernista ága között.
A breslaui (boroszlói) szeminárium modelljét követő oktatási intézmény célja olyan rabbik képzése volt, akik jól ismerik a Bibliát, a rabbinikus szövegeket, a magyar kultúrát és a modern tudományokat, és képesek sikeres magyar ajkú közösségeket szolgálni.
Egy modern rabbiképző intézet létrehozásának gondolata már a 19. század elején felmerült, a megvalósítását pedig aktívan támogatta Löw Lipót, aki később Kossuth Lajos tábori rabbija lett. A szeminárium tehát a modernizáció, az oktatási ambíciók, valamint a hagyomány és az újítás közötti küzdelem metszéspontjában jött létre, tükrözve a magyar zsidó társadalom tágabb társadalmi és kulturális folyamatait.
A szeminárium megnyitása és az első oktatók
1877. október 4-én Budapesten, a József körút mentén nyitotta meg kapuit a rabbiképző szeminárium. Az intézmény első igazgatója az elismert rabbinikus tekintély és talmudista, Bloch Mózes lett, akit két fiatal, a Breslaui Rabbiképző Intézetben (Jüdisch-Theologisches Seminar) már tapasztalatot szerzett professzor segített.
Kaufmann Dávid, aki zsidó történelmet, filozófiát és homiletikát tanított, a szeminárium könyvtárának alapítója lett, és olyan gyűjteményt hagyott hátra, amelyet ma a Magyar Tudományos Akadémia őriz. Bacher Vilmos a bibliai exegézisre, a héber filológiára, az aggádára és a midrásra, valamint a zsidó-perzsa irodalomra szakosodott; 1907-ben ő lett az intézet második igazgatója.
Kaufmann korai halála után a filozófia és a vallástörténet kurzusait a világhírű iszlamológus, Goldziher Ignác vette át. A következő évtizedekben a szeminárium vezetése az öregdiákok újabb generációira szállt: Blau Lajosra, a judaisztika neves professzorára, majd Guttmann Mihály talmudistára, a második világháború és a korai háború utáni időszakban pedig Löwinger Sámuelre.
A szeminárium tanterve, amely a „Zsidó Tudomány” (Wissenschaft des Judentums) szellemére épült, magában foglalta a Talmud, a zsidó vallásjogi kódexek és a hagyományos rabbiképzés irodalmának tanulmányozását, valamint a magyar kultúra és a modern tudományok elsajátítását. Más szóval az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem az első napoktól kezdve ötvözte a szigorú vallási felkészítést az akadémiai tudományos tevékenységgel, felkészítve a rabbikat a modernizált magyarországi közösségek számára.
Mellesleg nem kevésbé érdekes a legendás budapesti gimnázium története sem: Madách Imre Gimnázium.
Oktatási modell és a rabbik első generációi
A rabbiképző szeminárium a megnyitása óta ötvözte a szigorú vallási képzést és a modern akadémiai tudományt. A 20. század közepéig két ötéves tagozatból állt. A felsőiskola, vagyis az „alsófokú tanfolyam” alapos alapképzést nyújtott a diákoknak mind a világi európai tudományágakban, mind a zsidó hagyományokban. A „felsőfokú tanfolyam” tudományosan megalapozott rabbiképzést biztosított: történelem, filozófia, keleti nyelvek, bibliai és talmudi szövegek, homiletika és a halácha tanulmányozását.
A továbbképzés érdekében sok diák töltött egy szemesztert vagy egy évet a breslaui és berlini rabbiképző iskolákban. Egy 1891-es miniszteri rendelet értelmében a tanulmányok magukban foglalták a Pázmány Péter Tudományegyetem (ma Eötvös Loránd Tudományegyetem) bölcsészettudományi karának két-négy évig tartó látogatását is, a bölcsészdoktori fokozat megszerzése pedig a rabbivá avatás kötelező feltételévé vált.
Az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem végzősei a modernizált közösségek szellemi és intellektuális vezetőivé váltak. Rabbiként, hitoktatóként, valamint rabbiképző iskolák és pedagógiai intézetek tanáraiként dolgoztak. Összességében a szeminárium több mint háromszáz rabbit képzett ki, akiknek tevékenysége ötvözte a tudományos megközelítést, a hagyományokhoz való hűséget és a közösségek modern igényeinek megértését.
A rabbiképző szeminárium a második világháború előtt és alatt
A két világháború közötti időszakban a magyar zsidók jogaik egyre súlyosabb korlátozásával szembesültek, azonban a rabbiképző iskola, amely 1917 és 1944 között a Ferenc József nevet viselte, egészen a német megszállásig tovább működött. 1944. március 19-én a „Margarethe hadművelet” (Unternehmen Margarethe) keretében a német csapatok bevonultak Budapest területére. A szeminárium épületében internálótábort hoztak létre, ahol sok más fogoly mellett számos rabbit is fogva tartottak, akiket később koncentrációs táborokba deportáltak.
Néhány nappal később Adolf Eichmann Magyarországra érkezett, hogy megszervezze a deportálásokat. Ismerve a szeminárium könyvtárának magas kulturális értékét, a háború után egy „kihalt fajok múzeumának” létrehozását tervezte, ahol a zsidó közösségek által használt tárgyakat állították volna ki. Az időben megtett intézkedéseknek köszönhetően a legértékesebb kéziratokat sikerült megmenteni, amelyeket egy földalatti széfben helyeztek el, azonban a könyvtári állomány jelentős részét a nácik elkobozták.
Körülbelül 3000 könyvet vittek el Prágába. Ezeket a könyveket csak az 1980-as években találták meg a Prágai Zsidó Múzeum pincéjében. Egy részüket 1989-ben hozták vissza Budapestre. Az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem könyvtára továbbra is a zsidó teológiai irodalom egyik legfontosabb gyűjteménye Izraelen kívül, és az egyetem büszkesége.
A háború alatt a szeminárium épülete jelentős károkat szenvedett. A tetőszerkezetet bomba találta el, néhány könyvön golyónyomok maradtak – a helyiségekben a Nyilaskeresztes Párt tagjai lövöldöztek. Maga az épület azonban viszonylag sértetlen maradt Budapest ostroma után. Ezen megpróbáltatások ellenére az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem könyvtára és építészeti öröksége megőrizte történelmi értékét, és továbbra is az intézmény büszkesége maradt.
Az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem a kommunista időszakban
A második világháború után sok magyar zsidó elhagyta az országot, köztük az akkori igazgató, Löwinger Sámuel is, aki 1950-ben Izraelbe emigrált. A szeminárium vezetését néhány évre Scheiber Sándor és Róth Ernő vette át, majd Róth 1956-os távozása után Scheiber Sándor egyedül vezette tovább az intézetet.
A kommunista rendszer korlátozásai ellenére Scheiber továbbra is támogatta a zsidó tudományos életet Magyarországon. Számos művet publikált magyar és idegen nyelveken, hozzájárult a magyar zsidó történelem, néprajz, művészet és irodalom kutatásához, valamint a kairói geniza anyagainak feldolgozásához. Vezetése alatt a szeminárium nemcsak a hazai közösségek számára képzett rabbikat és kántorokat, hanem – lévén a keleti blokk egyetlen rabbiképző központja – a világ minden tájáról, Szófiától Moszkváig fogadott hallgatókat.
Az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem külföldre emigrált végzősei hírnevet szereztek Bécs, Sankt Pölten, Stuttgart, New York és Indianapolis egyetemein és zsidó közösségeiben, valamint a Jeruzsálemi Héber Egyetemen, a Tel-Aviv-i Egyetemen, a Bar-Ilan Egyetemen és a Kaliforniai Egyetemen, Berkeley-ben.
A következő igazgató, Schweitzer József nagy mértékben folytatta Scheiber munkásságát. 1989 után az új lehetőségek megnyílásával ő kövezte ki az utat az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem modern korszaka felé, amikor az intézet bővíteni tudta nemzetközi együttműködéseit és modernizálni a rabbiképzési programjait.
Az OR-ZSE a rendszerváltás után
A magyarországi rendszerváltás után a zsidó közösség élete jelentősen megváltozott: egyre több család íratta be gyermekeit a régi és új zsidó iskolákba. Az 1990-es években az Országos Rabbiképző Intézet fokozatosan bővítette profilját: bevezették a tanár- és szociálismunkás-képzést, valamint doktori iskolát hoztak létre. 1998-tól húsz éven át Schőner Alfréd töltötte be az igazgatói, majd a rektori tisztséget. Az ő vezetése alatt az intézet 2000-ben egyetemi akkreditációt szerzett, és azóta hivatalos neve Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem (OR-ZSE).
Jelenleg az OR-ZSE öt államilag akkreditált szakot és egy szakirányú továbbképzési programot kínál. A doktori iskola lehetőséget biztosít PhD és habilitált doktori (doctor habilitatus, Dr. habil) fokozat megszerzésére vallástudományból. Az egyetem emellett három, oklevelet adó hitéleti kurzust is indít. Nyelvvizsgaközpontja lehetővé teszi államilag elismert vizsgák letételét bibliai és modern héber nyelvből. Tanulmányaik során a hallgatók klasszikus és modern héber, arámi, ladino, jiddis, zsidó-arab, ógörög és francia nyelveket is tanulhatnak.
2023-ban a nyíregyházi Szent Atanáz Görögkatolikus Hittudományi Főiskolával és az AVICENNA Közel-Keleti Kutatóintézettel együttműködve elindult az „Összehasonlító vallástörténet – alkalmazott kultúrakutatás” mesterképzés, amely új távlatokat nyit az interdiszciplináris oktatás területén az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetemen.
Források:
- https://welovebudapest.com/cikk/2023/03/27/latnivalok-es-kultura-fovarosi-rabbikepzo-tortenete/
- https://or-zse.hu/a-rabbikepzo-rovid-tortenete/
- https://magyarnarancs.hu/jo_nekunk/a-140-eves-rabbikepzo-megalakulasa-magyarorszagnak-szerzett-hivnevet-102632
- https://pestbuda.hu/cikk/20221108_szaznegyvenot_eve_nyitotta_meg_kapuit_budapesten_a_rabbikepzo_intezet