A Deák Téri Evangélikus Gimnázium Budapest népszerű oktatási intézménye, amely különböző korú és vallású gyerekeket oktat. Az iskola nagyon érdekes múlttal rendelkezik, amelyről részletesen olvashatunk a budapest1.one oldalon.
Az iskola megalakulásától a gimnáziumig
A pesti evangélikus egyházat 1787-ben alapították. Az istentiszteletek megtartásához a város központjában béreltek helyiségeket. 1788-ban egy külön szobában a kántor elkezdte a kisgyermekek oktatását vallási ismeretekre. 1791-ben az egyház egy telket kapott a Kohlmarkt közelében, amelyet „Insula Lutherana”-nak hívtak. 1793-ban Pollack Mihály építész tervei alapján egy földszintes épületet emeltek, ahol az oktatás az imateremben zajlott.
1811-től a kezdő oktatás mellett két gimnáziumi osztályt is szerveztek, ahol a tanulókat a vizsgákra készítették fel. 1815-ben az épületet kibővítették, és megnyílt egy evangélikus elemi iskola egy további osztállyal. Az oktatás programja német nyelvű volt, de később földrajzot és irodalmat magyar nyelven kezdtek oktatni. 1818-tól a fiúk és lányok külön osztályokban tanultak.
1823-ban az intézmény humanitárius osztályt nyitott, és az iskola gimnáziummá vált. A fő tantárgy a filológia volt, és nagy hangsúlyt fektettek a latin nyelvre. Emellett a diákok magyar és görög nyelvet, irodalmat, történelmet tanultak.
1839-ben a gimnáziumban létrehozták az első önképző kört, amelynek fő célja a magyar nyelv népszerűsítése volt.
A Deák Téri Evangélikus Gimnázium fejlődése
1840-ben az iskola intenzív fejlődése vette kezdetét. Ekkor hat tanár, 348 diák és hét osztály működött. Öt osztályban fiúk, kettőben pedig lányok tanultak. A tanárok a tantermek mellett található lakásokban laktak. Érdemes megjegyezni, hogy az iskola akkori körülményei nem voltak ideálisak. Az utcákat kövekkel burkolták, így amikor egy kocsi elhaladt, olyan nagy zaj keletkezett, hogy lehetetlenné vált a tanulás.
Sok tanár irodalmi személyiség volt, több nyelvet beszéltek, és óráikon kívül tankönyveket írtak, esszéket publikáltak. 1842-től az oktatás nyelve magyar lett, de a német továbbra is vezető szerepet játszott. Ebben az időszakban Tavaszi Lajos igazgató iskolai kirándulásokat vezetett be, amelyeket május ünnepein tartottak.
1848-ban az iskola épülete súlyosan megrongálódott, ezért az oktatás egy időre szünetelt. Az 1850-es években új épület építését kezdték meg. Ebben a munkában fontos szerepet játszott Székács József lelkész és Hunfalvy Pál, akik frissítették a tantestületet, az oktatási programot, és újraszervezték az evangélikus oktatást Pesten.
1863-ban letették az új épület alapkövét. Az építési költségeket az egyháztagok és a városi hatóságok adományaiból fedezték. Az új épület nyolc tágas termet, tanári lakásokat, dísztermet és földszinti üzleteket tartalmazott. Helyhiány miatt azonban nem volt művészeti terem, tornaterem és belső udvar az iskolában. A nyolc osztályban tizenkét állandó tanár tanított. Az evangélikus szülők évente 15 forintot fizettek a gyerekek taníttatásáért, míg a nem evangélikusok 25 forintot. Az iskolában szigorú fegyelem uralkodott. A tanulókat büntették a felszerelés megrongálásáért, tilos volt a kocsmák látogatása, a kávézás és a dohányzás az iskola területén. A rendbontókat megfeddték, figyelmeztették, és néha ki is zárták.
A modern gimnáziumban tizenkét osztály működik, 380 diák tanul és 40 tanár tanít. Körülbelül 60%-uk evangélikus, de vannak katolikusok, baptisták és keresztények is. Az iskola számos szabadidős tevékenységet kínál a diákok számára, például kórust, zenekart, színjátszókört és még sok mást.