Budapest bővelkedik híres művészi személyiségekben. Világszerte sok művészt és mestert adott a világnak. Közülük az egyik Vilmos Aba-Novák, egy olyan festő, aki nem tudott megbékélni a társadalom primitívségével és hanyatlásával, és színes részletek mögé rejtette az emberi természet legsötétebb vonásait. Hősei egyszerű vagy előkelő emberek, akik láthatóan egyformán ellenszenvesek számára. További részletek: budapest1.one.
Első lépések az álom felé

Vilmos Aba-Novák 1894-ben született Budapesten. Évek múltán a művészet iránti szenvedélye vezette őt a művészeti iskolába. 1912-ben a fiatal és ambiciózus művész Adolf Fényes híres mester mellett kezdett dolgozni.
Róla is érdemes néhány szót szólni. Adolf Fényes egész Magyarországon népszerűvé vált, és szívesen osztotta meg tapasztalatait a fiatal művészekkel. Fényes a Budapesti Evangélikus Gimnáziumban tanult, majd 1886-tól a festészetet kezdte tanulmányozni. A Díszítőművészeti Iskolában Bertalan Székely és János Greguss voltak a mesterei. Hosszú évek tanulmányai után Adolf Fényes Párizsba utazott, és ott befejezte a Julian Akadémiát. Ezután visszatért Budapestre, ahol újra folytatta tanulmányait. A XX. század elejére Adolf már ismert tájképfestő volt, a magyar kritikai realizmus mestere.
Vilmos Aba-Novák tanulmányaiba kezdett ennek a mesternek a műhelyében. Az ifjú elhatározta, hogy valódi profi lesz. Ezért lett a Budapesti Magyar Királyi Festészeti Iskola tanulója.
Elismerés

Tanulmányait világraszóló események zavarták meg. 1914 júniusában Szarajevóban meggyilkolták az Osztrák-Magyar Monarchia trónörökösét, Ferenc Ferdinánd főherceget és feleségét. Egy hónap múlva az egész világ részt vett egy négyéves kegyetlen háborúban.
Az I. világháború kitört. Vilmos kénytelen volt az Osztrák-Magyar Hadsereg soraiba állni. Sorsa úgy hozta, hogy a Keleti Fronton kötött ki. Minden akadály ellenére a fiatal művész nem mondott le az álmáról. Még ott, a háborúban is rajzórákat vett.
Vilmos szerencsés volt. Nem esett áldozatául a rettenetes háborúnak, és annak befejezése után folytatta a festészeti tanulmányait. Az 1920-as évek első felében Vilmos Aba-Novák gyakran időzött művészeti telepeken. A festők minden nyáron összegyűltek a festői magyar városban, Szolnokon és az erdélyi Nagybányán. 1924-ben itt került sor Vilmos első egyéni kiállítására.
Két évvel később, már a Magyar Művészeti Akadémia ösztöndíjasaként, Aba-Novák Rómába utazott, ahol három évet töltött. Ez az alkotói küldetés után Vilmos a magyar festészet román stílusának képviselőjévé vált.

Elért eredményei közé tartozik a párizsi Világkiállítás nagydíja 1937-ben, valamint a velencei Biennálé nagydíja 1940-ben.
A sötét időkben, amikor a világ már a II. világháborúba merült, Vilmos Aba-Novák a Magyar Királyi Festészeti Iskolában tanított.
A művész 1941-ben hunyt el. Nem élhette meg azokat a borzalmas eseményeket, amelyek a következő véres években történtek szeretett Budapestjén. Mindössze negyvenhét éves volt. Vilmos Aba-Novák a budapesti Farkasréti temetőben talált örök nyugalmat.

Színek és végzet
Ki is volt valójában Vilmos Aba-Novák saját világában? Bár nem hosszú utat járt be, világhírnevet és festményeit hagyta maga után. A modern magyar festészet monumentális irányzatát képviselte. Agreszív színezést használt, hogy kifejezze a kontrasztokat, karaktereket, és a jellemző vonásokat, amelyekre hangsúlyt kívánt helyezni.
A monumentalizmus iránti elkötelezettsége népszerűvé tette a megrendelők egy bizonyos köre körében. Egyházi képviselők és más hivatalos személyek vették igénybe szakmai szolgáltatásait. A magyar arisztokrácia szívesen támogatta őt, de a művész lelke, bármennyire is vágyott az alkotásra, köteles volt igazodni a megrendelők követelményeihez.
Az hivatalos megrendeléseken kívül fő témái a falusi vásárok, cirkuszok és a mindennapi élet. Ezekben a munkákban Aba-Novák az expresszionizmus és a novecento stílus fogásait alkalmazta.
A színek kavalkádja, az élénk tónusok, a lágyság és különös expresszió keveredése vonzza a nézőt, és meghívja, hogy lépjen be ebbe a másik világba. A művész képein a zsánerjelenetek gazdag részletekkel bírnak. De éppen ezen részletek színes kaleidoszkópján keresztül tárul fel a fő gondolat. Időnként előfordul, hogy egyes festmények durvának és esetlennek tűnnek. Ez az esetlenség mögött azonban ott rejtőzik a mély tartalom.
Azokon az ábrázolásokon, ahol Aba-Novák vidéki vásárokat, vándorcirkuszokat vagy éttermeket mutat be, az erős magyar népi színezés érezhető. A föld melege és a nyári nap forró levegője szinte kézzel fogható.
De ezekben a képekben nincs semmi egzotikus. A XX. század első felének néhány művésze teljesen átitatódott az etnográfiai szépséggel, és festményeiken rafinált tökéletességre törekedett. Vilmos Aba-Novák ezzel szemben nem idealizált embereket, akik tökéletes társadalmat képviselnének egy festői táj közepén. Ő őszintén és néha groteszk módon mutatta be a mindennapi élet nehézségeit. Képei szinte nem mutatnak mosolyt, alakjai mintha csendes elítéléssel, fáradtsággal vagy akár gyanakvással tekintenének a nézőre. Még a hivatalos személyek is, akik megrendelésre kerültek a vászonra, bizalmatlan pillantást vetnek a néző felé.
A mindennapi élet ábrázolása jelentős része Aba-Novák művészetének. Gyakran eltúlzott módon mutatja be a társadalom szociális problémáit. Ezért is van az, hogy karakterei egyszerű élethelyzetekben tűnnek fel, ahol ételt fogyasztanak vagy asztalnál beszélgetnek.
A művész ezen képeinek hangulata pesszimista, szinte kilátástalan jövőképet sugall.
A művészettörténészek szerint Aba-Novák alkotásai a harmónia és az egység utáni vágyat szimbolizálják.
Fontos irányzata Aba-Novák művészetének a freskófestészet is. Számos ilyen munkát készített a római katolikus templomok számára Jászszentandráson és a Hősök Kapujában. Néhány freskóját már évek múltán, halála után restaurálták.
Ezenkívül Aba-Novák nagy gonddal dolgozott a Szent István-mauzóleum freskóin Székesfehérváron és a városmajori templomon Budapesten 1938-ban.
