A Semmelweis Egyetem Európa egyik legrégebbi orvosi intézménye. Több mint 240 éves történelmével évente nagy számú hallgatót vonz – írja a budapest1.one.
Minden egy karral kezdődött
1796-ban Mária Terézia császárnő a Pázmány Péter Katolikus Egyetemhez csatolta az orvosi kart. Az udvari orvos, Gerard van Swieten tervezte meg az új kart, a Bécsben általa megreformált modell alapján. 1770-ben létre is jött az „ELTE” orvosi kara öt tanszékkel: élettan és farmakológia, anatómia, sebészet, botanika, kémia és általános patológia.
1777-ben az intézmény Budára, majd Pestre költözött, ahol az „ELTE” gyors fejlődésnek indult. A tanszékek és a kórházi ágyak száma növekedett, és 1838-ra a zsúfoltság akkora lett, hogy a parlament a kar számára a korábbi jezsuita kolostor épületét adta át a Lajos Kossuth és a Semmelweis utca sarkán. Azonban a hely továbbra sem volt elegendő az oktatáshoz és a betegek kezeléséhez.
A pesti kórházak nem akarták befogadni az egyetemi klinikákat, sőt a hallgatók jelenlétét is ellenállással fogadták. Az intézmény vezetése újabb épületeket igényelt. A helyzet némileg javult, amikor a tanárok és a hallgatók részt vettek az 1848-1849-es forradalomban.
A hallgatók egyre nehezebben tudtak betegeket kezelni gyakorlat nélkül. Az oktatók folyamatosan győzködték a városi vezetést, hogy legalább ideiglenes ágyakat biztosítsanak a betegek számára. A XIX. században megkezdődött egy nagyszabású építkezés az Üllői úton, amely során 30 év alatt felépültek az egyetem főépületei és klinikái.
Az egyetemi épületek megjelenésével fejlődött az orvostudomány is, egyre több fiatal álmodott az orvosi pályáról. Az oktatók modern alapokra helyezték a belgyógyászatot. Balassa János éteraltatást vezetett be a sebészetben. Az „ELTE” klinikája Európa legkorszerűbb kórházának számított, légkondicionált műtővel, gravitációs szellőzéssel és modern sebészeti eszközökkel rendelkezett. Az oktatók a legújabb módszerekkel képezték a hallgatókat.
Az évfolyamok növekedésével egyre több diák jelentkezett, létrejöttek szövetségek, segélyszervezetek, önképző csoportok. A század végén végül a nők számára is megnyílt az oktatás lehetősége. Az első világháború idején a kórházi ágyakat sebesültek számára tartották fenn, sok férfi hallgatót behívtak a hadseregbe. A háború után az orvosi kar nemzetközileg is elismert pozícióba került, a képzési idő pedig a mai hat évre bővült.
Az önálló orvosi egyetem megszületése
1951 februárjában az „ELTE” önálló Budapesti Orvostudományi Egyetemmé vált. Az 1950-es évek elején több kórház csatlakozott az egyetemhez. 1969-ben, az orvosi kar alapításának 200. évfordulója alkalmából, az intézmény az egykori oktatója, Semmelweis Ignác nevét vette fel.
A következő évtizedben a nemzetközi kapcsolatok újjáéledése lehetővé tette az egyetem számára, hogy lépést tartson a nemzetközi szabványokkal. 1983-ban német és angol nyelvű oktatás kezdődött. Az 1990-es évek végére a klinikákon több mint 3100 hely állt rendelkezésre oktatásra és terápiára.
A modern Semmelweis Egyetem több különálló tudományos és kutató klinikából áll, belső és külső egységekkel. Ezek többsége az Üllői úton található. Az egyetem ma is az ország vezető orvosi intézménye, ahol nagyszámú beteg kap ellátást, és amely gyakorlati oktatás helyszíne is.