A sport világa nagy tisztelettel emlékezik meg az olimpiai játékok veteránjairól. Budapest büszke lehet arra, hogy sportolói a 20. század számos olimpiáján gyűjtöttek aranyat és más érmeket. Különös figyelmet érdemelnek a legidősebb bajnokok történetei. További részletek a budapest1.one oldalon.
Olimpiai bajnok és építész
Budapest híres szülötte, az 1936-os olimpiai bajnok, Sándor Tarics 102 évet élt. Ez az ember egy pillanatra sem állt meg. Sándor állandóan az információ áramlásában élt, új ismeretek horizontjait fedezte fel, saját képességeit vizsgálta.
Amikor 2016-ban elhunyt, a sajtó a világ legidősebb olimpiai bajnokaként emlékezett meg róla.
1929-től foglalta el helyét a középiskolások nemzeti sportközpontjában, a KISOK-ban. A lelkes fiatalember már el sem tudta képzelni életét a sport nélkül. Ahogy felnőtt, ambíciói is egyre nőttek. Kíváncsi volt, mire képes, milyen teljesítményre hivatott.
Később, 1932-től 1945-ig a Magyar Atlétikai Club tagja volt. 1933-ban elkezdődött komoly munkája a magyar vízilabda válogatott tagjaként, ami hét éven át tartott. A sorsdöntő esemény azonban az 1936-os berlini olimpián történt, amikor a magyar vízilabdázók aranyérmesek lettek. Dicsőség és tisztelet illette meg a játékosokat, akik összeszedetten és professzionálisan szerezték meg a győzelmet Berlinben.
Az olimpiai diadalon túl Sándornak más versenyeken is szerencséje volt: háromszor nyerte meg a főiskolai világbajnoki címet.
1949-ben az Amerikai Egyesült Államokba emigrált. Itt új szakmát talált magának – építész lett. Sándor Tarics földrengésbiztos épületeket tervezett. Pontos és kitartó munkájának köszönhetően szabadalmait olyan csodálatos projektekben használták fel, amelyek világszerte több ezer épület biztonságát biztosították a földrengések ellen.
Az építész bonyolult rendszert dolgozott ki, amely képes elnyelni a szeizmikus rengések erejét. Ezt a rendszert hidaknál, felhőkarcolóknál és egyéb magas épületeknél használják.
Emlékezetes búcsú
Amikor 2013-ban a világ búcsút vett a nagyszerű magyartól, az olimpiai bajnok, találékony építésztől, sokan tisztelettel és köszönettel emlékeztek meg róla.
A Magyar Vízilabda Szövetség elnöke, Kemény Dénes szintén szomorú üzenetben hangsúlyozta, milyen nagy tisztelet övezte Sándor Tarics személyét. Kemény Dénes elmondta, hogy a szövetség büszke arra, hogy a világ legidősebb olimpiai bajnoka az ő sportközösségükhöz tartozott. Hangsúlyozta azt is, mennyire hálás, hogy megtiszteltetésben részesült, amikor személyesen is ellátogathatott az élő legenda otthonába, amikor Sándor Tarics századik születésnapját ünnepelték. Az elnök szerint minden sportoló boldog lenne, ha ilyen hosszú és jelentős eseményekkel teli életet élhetne. Hozzátette: mindenki, aki ismerte a kiemelkedő sportolót, szerette és tisztelte őt.
A sportlegenda, Keleti Ágnes
Ez a történet egy másik budapesti sportolónőről szól. Keleti Ágnes 2024-ben töltötte be a 103. életévét, és ő is a világ legidősebb olimpiai bajnokai közé tartozik.
Ez a legendás bajnok, Helsinki és Melbourne olimpiáinak győztese, Izrael Állami Díjjal kitüntetett sportolónő.
Valódi vezetékneve Klein volt. Egy vagyonos magyar zsidó családban született. Kezdetben leginkább a zene érdekelte, de tizenhat évesen komolyan elkezdett foglalkozni a tornával.
Amikor a nácik Budapestre érkeztek, kénytelen volt bujkálni. Édesapja Auschwitzban halt meg. Édesanyját és testvérét Raoul Wallenberg svéd diplomata mentette meg, aki számos zsidónak segített elkerülni a halált.
Olimpiai arany és bátor döntés
Keleti Ágnes Helsinkiben arany- és két bronzérmet nyert. Akkor harmincegy éves volt, és az esemény 1952-ben zajlott. A következő négy évben a budapesti tornásznő keményen edzett és készült a következő olimpiai kihívásra. Erőfeszítései nem voltak hiábavalók.
A melbourne-i olimpián Ágnes nem hagyott esélyt versenytársainak – négy arany- és két ezüstérmet nyert.
Miközben készült az olimpiára, Keleti az 1954-es világbajnokságon is részt vett Olaszországban, ahol szintén minden érmet megszerzett.
Ezután olyan események következtek, amelyek örökre megváltoztatták Keleti életét.
Az 1956-os melbourne-i olimpia idején a Szovjetunió bevonult Magyarországra, hogy leverje a magyar forradalmat.
A kommunista hatalom akkor teljesen uralta Magyarországot. A kommunisták által okozott vérontás a magyarok körében döntő lépésre késztette a sportolókat. Ágnes és az olimpiai küldöttség több tagja megtagadta, hogy visszatérjen Budapestre. Döntését az antiszemitizmus indokolta. Ágnes már tudta, mit jelent zsidónak lenni és hatalomra jutott gyilkosok elől bujkálni – legyenek azok német nácik vagy kommunisták.
1957-ben Keleti Ágnes Izraelbe emigrált, ahol sikeres tornatanárként dolgozott. Gyakorlatilag ő alapította meg a tornaiskolát Izraelben.
Amikor lehetősége nyílt rá, Keleti Ágnes visszatért szülővárosába, Budapestre, miután a vasfüggöny leomlott. Otthon legendaként és nemzeti hősként fogadták. A sportolónő szerint minden edzés és küzdelem megérte.