György Moldova tehetséges író, több rangos díj birtokosa. Joggal tartották Magyarország legnépszerűbb írójának. Képzeljük el, 14 millió példányban adták el könyveit. A budapest1.one oldalon további részleteket találhatunk e nagy ember életéről és munkásságáról.
Önkeresés
György 1934. március 12-én született Budapesten egy zsidó családban. A Szent László Gimnázium elvégzése után a Nemzeti Színház- és Filmművészeti Akadémia hallgatója lett, ahol dramaturgiát tanult. Azonban csak 1986-ban kapott diplomát, mivel tanulmányait félbe kellett szakítania. 1957-ben Moldova diplomamunkaként egy drámát írt Rajk peréről, amit nem fogadtak el. Ezt követően néhány évig nehéz fizikai munkával kellett megkeresnie kenyerét. Először kazánlakatosként dolgozott, majd bányász lett.
Az 1950-es évek végén György barátai biztatására a filmiparba került, és elkezdte írni egyedi műveit, mint például a „Szerelemcsütörtök”, a „Légy szíves”, az „Arrivederci, Budapest!” és mások. 1964-től pedig az írásra összpontosított.
Művészeti alkotások különböző műfajokban
Első elbeszéléseit 1955-ben az „Új Hang” és a „Csillag” című folyóiratokban tették közzé. Ekkor vette fel a Moldova írói álnevet. Első könyve, az „Az idegen bajnok” 1963-ban jelent meg, és igazi sikert aratott az olvasók és a kritikusok körében. A népszerűség megszerzése után a ’70-es évekre György az ország egyik legismertebb és legkedveltebb írójává vált. Különféle műfajú köteteit, amelyek évente jelentek meg, számos kiadványban publikálták, az 1980-as években pedig a „Magvető Kiadó” indított egy sorozatot műveiből.
Írásaiban az író a világ és a természet kérdéseit boncolgatta, későbbi regényeiben hősei erkölcsi ítéleteiket fogalmazták meg. Történelmi témákat is feldolgozott, például a „Negyven prédikátor” (1973) című művében a protestáns igazak történetét meséli el, akiket galérai rabszolgaságra ítéltek hitük miatt. „A napló” című regényében pedig Che Guevara életét mutatja be. Moldova sajátos szatíráiban és aforizmáiban a társadalmi egyenlőtlenséget és a korrupciót ostorozza. E két munkája jelentős kritikai elismerést kapott, és Attila József-díjjal tüntették ki.
1975-ben jelent meg a „Szent Imre-induló” című regénye, amely önéletrajzi elemeket tartalmaz, és különleges helyet foglal el a magyar irodalomban. Ebben a szerző a budapesti gettó zsidó életéről ír. 1981-ben Moldova folytatta ezt a művet az „Elhúzódó szüzesség” című regényével.
Az író legnagyobb sikereit a riportok és szociológiai munkák hozták, mint például a „Tisztelet Komlónak”, az „A szent tehén”, az „Az Őrség panasza” és sok más. Ezek megírásához Moldova fáradhatatlan kutatóként hónapokat töltött terepi körülmények között.
Sokan Moldovát a korábbi rendszer kritikusának és apologétájának tartották. György azonban sosem volt tagja egyetlen politikai pártnak sem, ugyanakkor nem titkolta szimpátiáját a baloldal iránt. Például Kádár Jánosról szóló munkája és radikális kijelentései nagy visszhangot váltottak ki. Az író tagadta a korábbi pártfőtitkár bűneit, és „proletár szentnek” nevezte.
Az író magánélete és utolsó évei
Bár népszerű volt, Moldova szerény életet élt, családjáról alig beszélt a nyilvánosság előtt. Az 1960-as és 1970-es évek fordulóján házasságot kötött Lener Zsuzsával. Házasságukból két lányuk született – Zsófia és Júlia. A gyermekeiről az „Két szerelem” című könyvsorozat első részének utolsó kötetében írt. Felesége 2021 telén elhunyt. Második párja Palotás Katalin szerkesztő lett.
Pályafutása utolsó szakaszában, a 2000-es évektől egészen haláláig Moldova számos önéletrajzi munkát publikált. Ezekben egyaránt megmutatkozik az író belső igénye a maradandóságra és a lét összegzésére. Első önéletrajzi műve a „Régi nóta” (2002) volt, ezt követte „Az utolsó töltény” (2004), amely 14 kötetből áll.
2022 június 4-én az író eltávozott az élők sorából. Pályafutása során több fontos díjjal tüntették ki, mint például a Kossuth-díjjal, Nagy Lajos-díjjal és Radnóti Miklós-díjjal.