József Attila híres magyar költő, akit posztumusz Baumgarten- és Kossuth-díjjal tüntettek ki. Hegedüs Géza így írt róla: „Mindaz, ami költészetünkben addig volt, beleolvadt József Attilába; mindaz, ami azóta van, vele kezdődik”. József Attila nehéz, megpróbáltatásokkal teli és rövid életet élt, mégis hatalmas örökséget hagyott hátra. Versei szenvedésről és örömről, kétségbeesésről és reményről, az igazságtalanság elleni küzdelemről és az élet értelmének kereséséről szólnak. Minden szava belső drámával és személyes élményekkel telített. 100 év elteltével a kritikusok biztosak abban: József Attila költészete igazi forradalmat jelentett a magyar irodalom történetében. További részletek a budapest1.one oldalon.
József Attila kora gyermekkora és az első megpróbáltatások
József Attila Budapesten született, a IX. kerületi Gát utca 3. szám alatt. Ő volt a hatodik gyermek József Áron szappangyári munkás és Pőcze Borbála parasztlány családjában. Három testvére még az ő születése előtt meghalt. 1908 nyarán a leendő költő apja eltűnt. A felesége és gyermekei sokáig abban a hitben éltek, hogy Amerikába vándorolt ki, holott valójában Romániába ment, ahol új családot alapított. Borbála egyedül maradt három gyermekkel – megélhetés és támogatás nélkül.
A túlélés érdekében az asszony minden munkát elvállalt: mosott, vasalt és takarított a gazdag polgárok házaiban, de a keresete nem volt elég a megélhetéshez – a család nem tudta fizetni a lakbért, és folyamatosan költözni kényszerült. 1910 tavaszán az Országos Gyermekvédő Liga segítségével Attilát és nővérét, Etelkát Öcsödre küldték, Gombai Ferenc parasztgazda házába. Az ételért cserébe a gyerekek segítettek a ház körüli teendőkben. Attila itt kezdte meg tanulmányait a református elemi iskolában, de 1912 nyarán nővérével együtt visszakerült Budapestre.
Később maga a költő a korai felnőtté válás időszakaként emlékezett vissza erre. Hétéves koráig disznópásztorkodott, mint a többi szegény falusi gyerek, a városba való visszatérése után pedig ismét magára maradt: édesanyja reggeltől estig dolgozott, ő pedig gyakran lógott az iskolából, és céltalanul bolyongott az utcákon. A fordulópontot egy iskolai tankönyv véletlen felfedezése jelentette, amelyben Attila hun király mondáiról olvasott. Ez a történet mélyen megérintette – nemcsak a név miatt, hanem azért is, mert nevelőszülei korábban arról győzködték, hogy az „Attila” név nem létezik, és Pistának hívták.
A kis Attila számára ez a felfedezés igazi megrázkódtatás volt, hiszen már nemcsak a saját nevében, hanem saját létezésének tényében is kételkedni kezdett. Attila király mondái jelentették számára az első filozófiai élményt is. Később azt írta, hogy ekkor kezdett formálódni benne a gondolkodó és a leendő költő – az ember, aki meghallgat másokat, de a hallottakat mindig ellenőrzi önmagában.
Attila élete az első világháború alatt
Amikor József Attila kilencéves lett, Európában kitört az első világháború, és családja élete még nehezebbé vált. Így emlékezett vissza: „Helyzetünk egyre rosszabbodott”. A kis Attila minden erejével próbált segíteni édesanyjának. Késő estig vagy kora reggeltől állt sorba élelmiszerért, vizet árult a Világ moziban, színes papírforgókat készített és árult a gazdagabb családok gyermekeinek.
Hogy legyen fűtés a lakásban, még fát és szenet is lopott a Ferencvárosi pályaudvaron. A fiú kosarakat és csomagokat cipelt a piacon, bélyegekkel és szükségpénzzel kereskedett. Minden erejével próbált segíteni anyjának a túlélésben az állandó hiány és a betegségek közepette. Eközben Borbálánál méhnyakrákot diagnosztizáltak, és az asszony szó szerint a szeme láttára fogyott el. Hogy könnyítsen anyja terhein, Attila jelentkezett a Gyermekvédő Ligánál, és rövid időre Monorra került. Az elemi iskola ötödik osztályának elvégzése után állami iskolába került.
A leendő költő gyermekkora tele volt kemény munkával, nyomorral és a túlélésért folytatott állandó küzdelemmel, de éppen ezek a megpróbáltatások edzették meg a jövőbeli művész jellemét, és alapozták meg mély empátiáját, megfigyelőképességét, valamint azt a képességét, hogy észrevegye a fájdalmat és az örömöt a legegyszerűbb dolgokban is.
Élet az édesanya halála után
1919 karácsonya tragédiával vésődött be Attila emlékezetébe. Aznap halt meg az édesanyja. Ekkor érezte magát először igazán magányosnak. Az árvaszék Makai Ödön doktort jelölte ki gyámjául. Tavasszal és nyáron Attila az Atlantica Tengerhajózási Rt. vontatóhajóin dolgozott – a „Vihar”, a „Török” és a „Tatár” fedélzetén. Ugyanebben az időszakban magánúton letette a közigazgatási vizsgát, megszerezve a negyedik képesítési kategóriát.
Később gyámjai Nyergesújfalura küldték, hogy a szalézieknél kispapnak tanuljon, ám Attila mindössze két hétig maradt ott – származása szerint görögkatolikus volt, és nem tartozott a római katolikus egyházhoz. Ezután a makói Demke internátusban folytatta tanulmányait, ahol később tandíjmentes helyet kapott. Nyáron Mezőhegyesen korrepetált szállásért és ellátásért cserébe. A nehézségek és a magány ellenére Attila folytatta tanulmányait: a gimnázium hatodik osztályát kitűnő eredménnyel végezte el, bár súlyos lelki problémákkal küzdött, és a kétségbeesés, valamint az elszigeteltség érzése miatt még öngyilkosságot is megkísérelt.
Ebben az időszakban kezdett verseket írni: első műveit már tizenhét évesen publikálta, a „Nyugat” folyóirat pedig csodagyereknek tartotta. A hatodik osztály elvégzése után Attila elhagyta a gimnáziumot és az internátust, mivel kívülállónak érezte magát: a tananyagot könnyen sajátította el, és nem látta értelmét a hagyományos tanulás folytatásának. Később, tanárai kérésére, letette a hetedik és nyolcadik osztályos érettségi vizsgákat, így egy évvel osztálytársai előtt fejezte be középiskolai tanulmányait.
Az iskola után könyvelőként dolgozott Budapesten, az infláció idején pedig a Mauthner magánbank tisztviselője volt. Ott a könyvelési osztályra helyezték át, ahol a készpénzkifizetések ellenőrzését bízták rá. Munkáját beárnyékolta az idősebb kollégák állandó nyomása, akik nem értették a költészet iránti szenvedélyét. Csodálkozva mondogatták: „Ilyen fiatalon verseket ír”, – Attila számára azonban ez az élet elválaszthatatlan része volt. A bank hamarosan csődbe ment, de az ezekben az években szerzett munkatapasztalat és önállóság felkészítette őt a felnőtt életre és a jövőbeli irodalmi karrierre.
Magánélet, párttevékenység és betegség
1929-ben József Attila kiadta a „Nincsen apám, se anyám” című kötetét. Ebben az időszakban nemcsak irodalommal, hanem politikával is aktívan foglalkozott. A fiatal költő cikkeket írt a „Toll” című folyóiratba, élesen bírálva kortársai öncélú költészetét, részt vett pártgyűléseken, szemináriumokon és tüntetéseken, valamint megismerkedett Szántó Judittal. Ő egy időre élettársa lett, és támogatta a költőt a nehéz pillanatokban.
1930-ban jelent meg a „Döntsd a tőkét, ne siránkozz” című kötet, amelyben Attila forradalmi nézeteinek adott hangot, két évvel később pedig ötödik verseskötete, a „Külvárosi éj”. 1932-ben József Attila kétszer is bíróság elé állt – osztály elleni izgatásért és a halálbüntetés eltörlését támogató publikációkért. Ugyanebben az évben megalapította a „Valóság” című folyóiratot, amelyet az első szám megjelenése után betiltottak.
A párttal való konfliktusok, a vezetőséggel kapcsolatos személyes nézeteltérések, a feszített munkatempó és a pszichés zavarok fokozták a költő magányérzetét. Többször fordult pszichoanalitikusokhoz, állapota azonban nem javult. 1935-ben szakított Szántó Judittal, ami után hosszú időre egyedül maradt. A következő években a költő folytatta irodalmi tevékenységét: szerkesztette a „Szép Szó” című radikális folyóiratot, verseket írt, és szanatóriumokban próbálta helyreállítani egészségét, de a betegség és az érzelmi kimerültség folyamatosan kísértette.
József Attila utolsó évei és halála
1935-től József Attila Gyömrői Editnél járt pszichoanalitikus kezelésre, akibe később beleszeretett. A pszichoanalitikusnő skizofréniát diagnosztizált az irodalmárnál, ami még inkább megnehezítette érzelmi állapotát. Ezekben az években a költő továbbra is aktív alkotói életet élt. 1935 tavaszán fellépett a Magyar Rádió műsorában, ősszel pedig felújította kapcsolatát első szerelmével, Vágó Mártával.
1936-ban megjelentek szlovák és cseh nyelvű verseskötetei, amelyeket Anton Straka szerkesztett, valamint méltatták Attila műfordítói munkásságát a Prágai Rádióban. Ugyanennek az évnek a nyarán végleg megszakította kapcsolatát Szántó Judittal, és megismerkedett Kozmutza Flórával – egy gyógypedagógussal, akibe beleszeretett.
A történészek meggyőződése, hogy József Attila, mint született nagy irodalmár, rendkívül érzékeny idegrendszerrel rendelkezett. A sorozatos nélkülözések, a mély érzelmi válságok, a reménytelen szerelmi csalódások és a rendezetlen életmód negatívan hatottak egészségére. Amikor a költő a párttevékenységnek szentelte magát, úgy tűnt számára, hogy megbízható, sőt talán az egyetlen támaszra lelt az életben, ám a szervezetből való kizárása után minden összeomlott körülötte. Egyik súlyos depresszióból a másikba esett, és gyakran került pszichiátriai klinikákra.
József Attila halálának okai máig vitatottak. Ismert, hogy a költő 1937. december 3-án halt meg, miután vonat gázolta el. Egyes források szerint költözésre készült és jó hangulatban volt, de hirtelen rosszul lett, és a sínekre került. Mások azt írják, hogy József Attila szándékosan vetette magát a vonat elé Balatonszárszó állomásán.
Források: