Pilinszky János a 20. századi magyar és világirodalom egyik legmegrendítőbb és legmagányosabb alakja. „Üldözött legendának” nevezték: egy embernek, aki megjárta a háború és a lágerek poklát, s akinek művei ezen élmények lenyomatait őrzik. Minden verse fájdalommal, hittel és a létezés értelmére vonatkozó kérdésekkel van tele. Kortársai „fehér hollónak” és „ritka jelenségnek” tartották, aki nem illeszkedett kora irodalmi rendszereibe. Nemes Nagy Ágnes, aki jól ismerte a költőt, azt írta róla, hogy „számkivetett” volt a háború utáni Magyarország hivatalos irodalmában; alig publikálták, a periférián élt, mégis beszéltek róla szűk körökben. Ismerjük meg, milyen volt ennek a nagyszerű magyar költőnek az élete. További részletek a budapest1.one oldalon.
Pilinszky János gyermekkora és ifjúsága
Pilinszky János 1921. november 27-én született Budapesten, a Rökk Szilárd utcai Bábaképző Intézetben. Életének első tizenegy évét a Károlyi utca és a Magyar utca sarkán álló bérházban töltötte, közvetlenül a Károlyi-kert szomszédságában – ez a helyszín később korai emlékeinek hátterévé vált.
Pilinszky neveltetése gyermekkorában szigorú és fegyelmezett volt. Apja, idősebb Pilinszky János gyakran alkalmazott testi fenyítést, ami mély nyomokat hagyott a leendő költő pszichéjében. Visszaemlékezéseiben többször is borzalommal idézte fel gyermekkorát, kiemelve apja keménységét és a vaskalapos fegyelem légkörét. Ugyanakkor édesanyja, Baitz Veronika rendkívül gyengéd és őszinte asszony volt. A költő imádta édesanyját, és hosszú éveken át gondoskodott róla, amikor az asszony súlyosan megbetegedett.
Középiskolai tanulmányait a Budapesti Piarista Gimnáziumban végezte 1931 és 1939 között. János tizennégy éves volt, amikor először hallotta Ady Endre verseit, és elhatározta, hogy költő lesz. Iskolás évei alatt ismerkedett meg Fjodor Dosztojevszkij orosz író műveivel, akinek a szenvedésről, bűnről és spirituális keresésről vallott eszméi jelentős hatást gyakoroltak munkásságára. Ezzel párhuzamosan mély hitbéli és teológiai tudásra tett szert, amely egész életét végigkísérte, és nagymértékben formálta katolikus világnézetét.
Az otthoni nevelés és a gimnáziumi humán képzés erős szellemi alapot biztosított Pilinszky számára, felkeltve érdeklődését a filozófia, a kultúra és a művészetek iránt. Az érettségi után beiratkozott a Budapesti Tudományegyetem jogi karára, ahol római jogot tanult, ami szigorú logikai készségeket, valamint jogtörténetet, ami a jogi normák fejlődését tárta elé. Ez az előkészítő szakasz szilárd alapot teremtett a későbbi bölcsésztanulmányokhoz.
Hamarosan átiratkozott a bölcsészkarra, ahol magyar szakon és olasz művészettörténetet tanult, így akadémiai szintű tudást szerzett a kultúra és a művészet területén. A költő első versei még iskolás korában jelentek meg. Pilinszky műveit a Napkelet és a Vigília folyóiratok közölték, ami tehetségének korai elismerését jelezte a budapesti irodalmi körökben.
A második világháború borzalmai
Pilinszky karrierje gyorsan ívelt felfelé egyetemi évei alatt. 1941 és 1944 között az Élet című irodalmi folyóirat segédszerkesztője volt, ahol rendszeresen publikálta műveit, általában „PJ” monogrammal. Azonban a történelem közbeszólt. 1944 novemberében, amikor Budapest német megszállás alatt állt, Jánost behívták katonai szolgálatra. Pilinszky kénytelen volt megszakítani tanulmányait és irodalmi tevékenységét, emiatt soha nem szerzett diplomát.
Egy tüzérezred tagjaként Ausztriába, majd Németországba vezényelték. Betegsége miatt tényleges harci cselekményekben nem vett részt, de a külföldi tartózkodás során saját szemével látta a háború borzalmait és a pusztítást. A németországi Haarbach faluban szembesült először a koncentrációs táborok valóságával. Az emberek iszonyatos szenvedése és a látott rombolás kitörölhetetlen nyomot hagyott lelkében, és meghatározta egész későbbi munkásságát. Ezek az élmények később visszaköszöntek verseiben, amelyek tele voltak egzisztenciális szorongással és az emberi sebezhetőség érzésével.
1945 őszén Pilinszky visszatért Budapestre, ahol fokozatosan újraépítette kapcsolatait a kulturális közeggel. 1946 és 1948 között az Újhold folyóirat társszerkesztőjeként dolgozott. A költő háború utáni versei gyakran jelentek meg a Válasz és a Magyarok folyóiratokban. Ez a háború utáni irodalmi munka megszilárdította János helyét Magyarország egyik legjelentősebb fiatal költőjeként, és lefektette további fejlődésének alapjait.
Kortársai azt írták, hogy a háború után Pilinszky nem kiabált és nem vádaskodott, hanem megfigyelt és rögzítette a valóságot, verseiben közvetítve a tragikumot, az emberi fájdalmat és azt a finom spiritualitást, amely később munkásságának védjegyévé vált.
Pilinszky irodalmi útja
Pilinszky János első nagy sikere a Trapéz és korlát című verseskötet volt, amely 1946 májusában jelent meg a Szent István Társulat támogatásával. A kötet címadó verse máig az egyik legismertebb műve, amely azonnal felkeltette az irodalmi körök figyelmét. A kritikusok és a kortársak egyaránt elismerték alkotásainak szokatlan mélységét.
„Azért, mert Pilinszky verseinek majdnem egyetlen tárgya a szenvedés. Pontosabban: a mindenséghez való fordulásának belső formája, értelme, igazolása… Sötét, viharos világának látomásai, mint a nagyszerű Harbach 1944 című vers, majdnem megszűntek antropomorfnak lenni, éppen azért, hogy kifejezzenek egy csoportnyi háborús élményt, amely művészeti szempontból oly problematikus” – írta később Nemes Nagy Ágnes.
Már a következő évben megkapta a kötetért a Baumgarten-díjat, majd ösztöndíjjal Rómába és Svájcba utazott, ahol 1948-ig tartózkodott. Ezek az utazások lehetővé tették számára látókörének szélesítését, az európai művészettel való megismerkedést és egyedi költői stílusának megerősítését.
A kommunista hatalomátvétel után Pilinszky számára lehetetlenné vált a hivatalos publikálás. Ebben az időszakban korrektorként dolgozott a Szépirodalmi Kiadónál, miközben folytatta a versírást. 1956-ban a Magvető Kiadóhoz került korrektornak. 1957-től élete végéig az Új Ember című lap belső munkatársa volt, ahol költészeti elmélkedéseket és művészettörténeti cikkeket közölt.
Munkásságának következő jelentős lépése a második verseskötet, a Harmadnapon megjelenése volt 1959 szeptemberében. Ezt követően Pilinszky az irodalmi élet aktív résztvevőjévé vált, fokozatosan elismerést szerezve, miközben a központi hatalom viszonya is enyhült munkásságával szemben. Az 1960-as években a költő gyakran járt külföldön, előadásokat tartott egyetemeken és részt vett kulturális csereprogramokban. Meglátogatta többek között Franciaországot, Lengyelországot, Ausztriát, Jugoszláviát és Nagy-Britanniát.
Ez az időszak Pilinszky költői és gondolkodói érettségének kora volt. Műveiben ötvöződött a filozófiai elmélyültség, a stílusbeli tömörség, valamint a személyes és történelmi élmények átadásának képessége. Annak ellenére, hogy viszonylag kevés verset írt, munkássága továbbra is jelentős hatással volt a magyar és európai irodalomra, megerősítve státuszát a háború utáni Magyarország egyik legfontosabb költőjeként.
Magánélet és belső konfliktusok
Pilinszky János felnőtt élete tele volt személyes megpróbáltatásokkal és bonyolult kapcsolatokkal, amelyek szorosan összefonódtak művészetével. 1955. október 12-én feleségül vette Márkus Anna festőművészt, de a házasság néhány hónap után felbomlott. Az 1956-os forradalom után Anna Párizsba emigrált, ahol újra férjhez ment. Ugyanakkor Pilinszky és Márkus egész életükben megőrizték meleg, baráti kapcsolatukat.
1970-ben a költő megismerkedett Jutta Scherer német szlavista tanárnővel. Kapcsolatuk 1976-ig tartott, és egybeesett költészetének termékeny időszakával, amikor jelentős, személyes és filozófiai elmélkedésekkel teli műveket alkotott. 1978-ban Pilinszky Párizsban találkozott Ingrid Ficheux-vel, akit 1980-ban vett feleségül, mindössze néhány hónappal halála előtt.
Pilinszky életmódját a szerénység és a visszavonultság jellemezte. Egy kis, egyszerű szobában élt Budapesten, minimális tárgyi környezetben, fényképekkel körülvéve, amelyek mindegyike egy-egy személyes történetet őrzött. Pilinszky a csendes és fegyelmezett életet részesítette előnyben, gyakran merült el a szépirodalom olvasásában vagy saját műveinek írásában. Élete utolsó szakaszában az „Önéletrajzaim” című könyvén dolgozott, és új irodalmi formákat kutatott, többek között a „Beszélgetések Sheryl Suttonnal” révén, teljesen elmerülve az alkotói folyamatban és kerülve a külvilág zaját.
Betegsége és halála
Annak ellenére, hogy szerette az életet, vallásos volt és rajongott a sportért – sakk, pingpong, torna –, Pilinszky János folyamatos egészségügyi problémákkal küzdött. A fő ok a túlzott dohányzás súlyosbította krónikus hörghurut volt, amely gyakran okozott akut arcüreggyulladást és tüdőgyulladást, többszöri orvosi beavatkozást igényelve. Ezenkívül a költő gyomor-bélhurutban, fogszuvasodás miatti csonthártyagyulladásban és ínysovadásban szenvedett, ami negatívan befolyásolta általános állapotát.
Pilinszky igyekezett fegyelmet tartani: szigorúan ügyelt a munka, a séta, az alvás és az ima rendjére. Ennek ellenére nem mindig tudott ellenállni káros szokásainak – naponta akár harminc cigarettát is elszívott, és gyakran ivott kávét meggypálinkával, hogy oldja a belső feszültséget. Ezek az eszközök segítettek neki fenntartani az alkotói aktivitást és a stabilitást a versek, esszék és művészeti projektek hosszas munkálatai során.
Élete utolsó éveiben Pilinszky egészségi állapota romlott. Első infarktusa 1976-ban volt, ám az orvosok állapotát „szívidegességnek” vélték, és nem kapott megfelelő kezelést. A második infarktus 1981 májusában következett be, amikor az erős mellkasi fájdalmat az orvosok először ízületi gyulladásnak hitték, és ennek megfelelően kezelték. Úgy tűnt, állapota javul, de egy esti kórházi látogatás során viccelődött, felnevetett – és meghalt. Pilinszky halála csendes és békés volt, mint egy olyan ember életének lezárása, aki teljes valóját az önvizsgálatnak és az alkotásnak szentelte.
Kései műveiben a feszültségről, a fájdalomról és a belső küzdelemről írt, és ez a „békés halál” vált útjának logikus befejezésévé – annak a költőnek az útja ez, aki aprólékosan kutatta az életet, a szenvedést és az emberi létezés értelmét.
Források:
- https://pim.hu/p/pilinszky-janos/biografia
- https://ujkor.hu/content/mert-elhagyatnak-akkor-mindenek-pilinszky-janos-elete-es-munkassaga
- https://irodalmijelen.hu/2011-maj-27-0435/pilinszky-janos
- http://enciklopedia.fazekas.hu/palyakep/magyar/Pilinszky.htm
- https://mult-kor.hu/a-kolteszet-mellett-szamos-karos-szenvedelynek-is-hodoltpilinszky-janos-20241127
- https://pestbuda.hu/cikk/20211127_a_kolto_es_budapest_ma_100_eve_szuletett_pilinszky_janos