A Magyar Királyi Honvéd Ludovika Akadémia, vagy ismertebb nevén Ludoviceum, Magyarország legjobb katonai képzést biztosító intézménye volt. Ebből a rangos intézményből számos nemzetvédelmi tiszt került ki – írja a budapest1.one.
Megvalósulatlan tervek
A XVIII-XIX. század fordulóján többször felmerült a budapesti katonai képzés szükségessége, ám Bécsben sokáig nem támogatták ezt az elképzelést. 1808-ban a Nemzetgyűlés végül döntést hozott a Magyar Tiszti Akadémia létrehozásáról. A megnyitás fő célja az volt, hogy a fiatalokat olyan tudományokra oktassák, amelyek békeidőben és felkelés esetén egyaránt hasznosak lehetnek az ország számára.
A hatóságok úgy tervezték, hogy a váci Teresianum épülete lesz az oktatás kezdő helyszíne. Az intézményt az uralkodó irányította volna, és ő állította volna össze a személyzetet.
József nádor, aki nagy támogatója volt az oktatási intézmény felépítésének, a korszak legjobb magyar építészét, Pollack Mihályt kérte fel, hogy tervezze meg az épületkomplexumot. Az építésznek Bécs katonai akadémiáit is meg kellett vizsgálnia a feladat minél jobb elvégzése érdekében.
Az akadémia építése és megnyitása
Az épület első kövét 1830-ban rakták le. Két év múlva már lebontották a főhomlokzat állványzatát, és 1836-ban Pollack bemutatta a végleges építészeti jelentést. A nagy központi épületet istállók és egy gyönyörű kert vette körül. A belső udvar homlokzatait korinthoszi pillérek díszítették. A szimmetrikus épület kora egyik legfontosabb alkotása lett. Az épületet azonban közel 36 évig nem használták rendeltetésszerűen. A „Vasárnapi Ujság” 1872. április 28-i számában az akadályokról számoltak be, amelyek az építkezés során felmerültek. Kiderült, hogy az épületegyüttes 1836-ban készült el, de üresen állt, annak ellenére, hogy jelentős alapítványi tőkéje 800 000 frankot tett ki, és 69 diák képzését biztosíthatta volna. A problémát az okozta, hogy az 1808-as törvény szerint az intézetet a nádor irányította volna. Az ország törvényei szerint pedig a tanárok kötelesek lettek volna magyar nyelven oktatni, ezt azonban a Nemzetgyűlés megtiltotta. Ez a vita évről évre hátráltatta az intézet megnyitását. A magyar nyelv használatának tilalmát végül csak az 1848-1849-es magyar forradalom hatására oldották fel.
1867-ben újra felmerült a katonai akadémia megnyitásának kérdése. Hosszú várakozás után, 1872. november 21-én megnyílt a „Magyar Királyi Honvéd Ludovika Akadémia”. A nevét Mária Ludovikáról, I. Ferenc József harmadik feleségéről kapta, aki 50 000 forintot adományozott az építéshez.
Az 1880-as években az Üllői úton egy négyemeletes kiegészítő épületet, majd 1893-ban külön vívótermet és kisebb helyiségeket építettek. Alfons Dánczer „A mi hadseregünk” című könyvében (1889) arról számolt be, hogy az akadémia rendkívül szép, tágas tantermekkel, étkezdékkel, tornatermekkel és uszodával rendelkezik.
Az oktatási folyamat sajátosságai
1872-től kezdődően a „Ludovika-Akadémia” tervezett katonai képzést biztosított. Kezdetben csak önkéntesek, 14-16 éves fiatalok tanultak az intézmény falai között. A négyéves képzés befejezése után a Magyar Önkéntes Haderő kadét vagy hadnagy rangjára léphettek elő, a tanulmányi eredményektől függően.
Kezdetben az akadémián a katonai tudományok élvezték az elsőbbséget, és kevés figyelmet fordítottak az általános műveltségre. Minden jelentkezőnek kötelező orvosi vizsgálaton és elméleti vizsgán kellett részt vennie. Érdekes, hogy a „Magyar Királyi Honvéd Ludovika Akadémia” megnyitásakor a katonai pálya nem számított presztízsesnek, ezért az arisztokraták és a nemesek megtiltották gyermekeiknek a belépést.
1895-ben pozitív változások következtek be az akadémia életében, amikor Bénó Csesznák került az intézmény élére. Ő gondoskodott arról, hogy a hallgatók ne csak katonai képzést kapjanak, hanem elsajátítsák a társadalmi élet és az emberi kapcsolatok normáit is. Az akadémián bálokat és sporteseményeket szerveztek, valamint nagy hangsúlyt fektettek az irodalom, a nyelv, a képző- és iparművészet, az ének és a zene tanulmányozására.
A tisztképzés az intézményben 1914-ig folyt, és az első világháború kitörésével, ami lényegében véget vetett fejlődésének, megszakadt. A képzési időt 4 évről 2 évre csökkentették. 1916-ig a „Magyar Királyi Honvéd Ludovika Akadémia” teljesen kiürült, mivel 18 éves kor alatti fiatalokat nem vettek fel, és kevés volt az érdeklődő.
A virágzástól a hanyatlásig
A trianoni békeszerződés után a magyar tisztképzési rendszer megváltozott. Az 1921. évi XXXIII. törvény értelmében a magyar hadsereg létszáma nem haladhatta meg a 35 000 főt. Ezért csak egy tisztképző intézményt lehetett fenntartani, és ez a „Magyar Királyi Honvéd Ludovika Akadémia” lett.
A második világháború alatt a képzés időtartamát 2 évre csökkentették, majd a fiatalok 14 hónapos gyorsított képzésben részesültek. 1944 őszén az intézményt Körmendre helyezték át, majd 1945-ben Németországba, ahol végül teljesen feloszlatták.
Az akadémia főépületében, amelyet a háború után kifosztottak, az „Eötvös Loránd Tudományegyetem” néhány tanszéke működött. Az egykori lovaglóiskola helyén az „Alfa” mozit építették fel, amely 1992-ben leégett. A hatalomváltás után napirendre került a kérdés, hogy mi legyen az egykori katonai akadémia félig romos épületkomplexumával. Az akkori kulturális miniszter, Mádl Ferenc javasolta, hogy az épületbe helyezzék át a Magyar Természettudományi Múzeum gyűjteményeit. 1994-ben ez meg is történt. Az épületet felújították, az alagsorban állandó múzeumi kiállítást nyitottak, a padlástérben pedig raktárhelyiségeket alakítottak ki.
2014-ben a Ludovika Akadémia egykori épületeiben megnyílt a Nemzeti Közszolgálati Egyetem.