A Budapesti Corvinus Egyetem nem csupán egy felsőoktatási intézmény, hanem a magyar gazdasági és társadalmi gondolkodás élő története. Az ország egyik legtekintélyesebb, gazdaság-, üzleti és társadalomtudományokra szakosodott egyeteme már több mint száz éve formálja Magyarország szellemi elitjét. Útja dinamikus átalakulások sorozata: egy szerény kereskedelmi akadémiától a világszínvonalú, modern európai egyetemig. Az országgal együtt a „Corvinus” is átélte a korszakváltásokat, a politikai rezsimek és oktatási paradigmák változásait, minden alkalommal újraértelmezve szerepét és küldetését. Ismerjük meg ennek az intézménynek a történetét. Továbbiak a budapest1.one oldalon.
A Keleti Kereskedelmi Akadémia megalapítása
A Budapesti Corvinus Egyetem története a 19. század végére nyúlik vissza, és szorosan kapcsolódik Magyarország akkori gazdasági szükségleteihez. Az egyetem legfontosabb elődjének az 1899-ben önálló állami intézményként alapított Keleti Kereskedelmi Akadémiát tekintik.
Már az 1850-es évektől kezdve a nagykereskedelem és a hazai kereskedelem képviselői, majd később az ipari vállalatok vezetői és a banki tőke képviselői egyre határozottabban hangoztatták a képzett szakemberek hiányát. A gyorsan növekvő iparnak és kereskedelemnek professzionális közgazdászokra volt szüksége, az államapparátusnak pedig olyan káderekre, akik képesek a külpolitika és a nemzetközi kereskedelem területén dolgozni. Ez az igény különösen égetővé vált Magyarország határon túli gazdasági kapcsolatainak bővülésével.
Az első gyakorlati lépés az 1891-ben megnyitott Keleti Kereskedelmi Tanfolyam volt, amely a külgazdasági kapcsolatokra szakosodott szakemberek képzésére összpontosított. Működésének tapasztalatai rávilágítottak egy nagyobb léptékű és rendszerszintű oktatási intézmény létrehozásának szükségességére. Ennek eredményeként 1899-ben, ezen alapokra építve jött létre a Keleti Kereskedelmi Akadémia – immár független állami főiskolaként.
Az Akadémia a külkereskedelem és a diplomácia területére képezett szakembereket, különös figyelmet fordítva a Balkán-félsziget régióira, amelyek abban az időszakban stratégiai jelentőséggel bírtak a magyar gazdaság és politika számára. Éppen ebben az intézményben alakultak ki azok az első oktatási és tudományos hagyományok, amelyek később a jövőbeli közgazdasági profilú egyetem alapjává váltak.
Az egyetem a változások korában: háborúk és ideológiák között
A 20. század első fele a leendő Corvinus Egyetem számára az intézményi felnőtté válás, ugyanakkor a mélyreható politikai megrázkódtatások időszaka volt. Ez volt az az időszak, amikor Magyarországon megjelent a teljes értékű egyetemi szintű közgazdasági oktatás, amely összemérhető volt a vezető európai országokban már létező képzésekkel.
1920-ban Budapesten megkezdődött az oktatás a Magyar Királyi Tudományegyetem önálló Közgazdaságtudományi Karán. Ez azonban egy hosszú küzdelem eredménye volt. Már a századfordulón létrejött az országban egy társadalmi mozgalom, amely önálló, a klasszikus egyetemekkel azonos jogokkal és státusszal rendelkező közgazdasági egyetem létrehozását sürgette. Az első világháborúig ezek a követelések csak erősödtek, ám a politikai válságok és háborúk késleltették a megvalósítást.
A kérdéshez csak 1917-ben tértek vissza, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy professzionális közgazdászok nélkül lehetetlen az ország újjáépítése és további fejlődése. Fontos szerepet játszott ebben a „Hangya” kereskedelmi szövetkezet: vezérigazgatója, Balogh Elemér kezdeményezésére a szervezet egymillió koronát ígért egy közgazdasági egyetem létrehozására. A tervezet előkészítése magas tudományos színvonalon zajlott: a kor egyik legtekintélyesebb közgazdászát, Erődi-Harrach Bélát bízták meg a koncepcionális tanulmány kidolgozásával, amely meghatározta a leendő intézmény feladatait, szerkezetét és akadémiai rendszerét.
A törvényjavaslatot a Nemzetgyűlés végül csak az első világháború befejezése és a Magyar Tanácsköztársaság bukása után fogadta el. Ez is hangsúlyozza, mennyire szorosan kapcsolódott a felsőoktatás fejlődése a korszak politikai átalakulásaihoz. Abban az időben a közgazdaságtant nem csupán tudományágként, hanem az államépítés és a társadalmi stabilizáció kulcsfontosságú eszközeként kezelték.
A Közgazdaságtudományi Karon az oktatás négy szakirányon folyt: egyetemi közgazdaságtan, mezőgazdaság, kereskedelem, valamint konzuli szolgálat és külképviseleti munka. A tanterv nyolc félévre szólt, és záróvizsgával végződött, amely egyben államvizsga státusszal is bírt. A „Közigazgatási” és „Közgazdasági és Kereskedelmi” szakirányok végzősei okleveles közgazdász képesítést, míg a mezőgazdasági profil hallgatói okleveles gazda címet szereztek.
A szocialista időszak: gazdaság állami ellenőrzés alatt
Az egyetem útja a 20. század közepén szorosan összefonódott azokkal a radikális politikai változásokkal, amelyek alapjaiban befolyásolták a felsőoktatás szerkezetét és a közgazdaságtudomány tartalmát. Már 1934-ben a Közgazdaságtudományi Kar egy nagyszabású reform középpontjába került: Magyarország történetének első egyetemi integrációja keretében beolvadt a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetembe. A közgazdasági oktatás önállóságának megőrzése már az 1920-as évek vége óta téma volt, ám a pénzügyi megfontolások és az intézményi összevonásokra való törekvés felülkerekedett.
1934. március 2-án Hóman Bálint kultuszminiszter benyújtotta a parlamentnek az új egyetem szervezéséről szóló törvényjavaslatot, amely három felsőoktatási intézményt – a műszaki, a közgazdasági és a mezőgazdasági egyetemet – egyesített. Így jött létre egy léptékeiben és szerkezetében alapvetően új egyetem, amely tükrözte az állam központosításra és az oktatási rendszer racionalizálására irányuló törekvését. A hallgatói létszám már a háború előtti években is érezhetően nőtt, a Közgazdaságtudományi Kar pedig társadalmilag nyitottabbá vált: viszonylag sok munkás- és paraszti származású fiatal tanult itt.
A döntő fordulat a második világháború után következett be. Bár maguk a harci cselekmények nem okoztak kritikus károkat a karban, a háború utáni politikai folyamatok meghatározták további sorsát. 1948-ban az LVII. törvénycikk szentesítette a ténylegesen önálló Magyar Közgazdaságtudományi Egyetem létrehozását. Ez a függetlenség azonban mélyreható ideológiai átalakulással járt: az egyetemet szigorú marxista szellemben szervezték át. A korábbi professzorok szinte mindegyikét elbocsátották, a tanszékeket feloszlatták és újakat hoztak létre, a tanterveket és oktatási módszereket radikálisan megváltoztatták, a „Közigazgatási” irányú képzést pedig teljesen megszüntették.
A változások a hallgatói környezetet is érintették. A felvételit kemény, politikailag motivált szelekció kísérte, amelynek célja a hallgatók „társadalmilag megfelelő” összetételének biztosítása volt. Ezzel egy időben zajlott az egyetem fizikai költözése is: 1948-ban döntés született a háborúban súlyosan megrongálódott Fővám téri palota helyreállításáról és az intézmény igényeihez való igazításáról. A hallgatók már 1950-ben elfoglalhatták a felújított épületet, ami egy új korszak kezdetét jelképezte.
Az átalakulások logikus lezárása az 1953-as átnevezés volt: az egyetem felvette Karl Marx (Marx Károly) nevét, és véglegesen az ország szocialista közgazdasági oktatásának központjává vált. 1955-től az 1980-as évek végéig az oktatás három karon – általános közgazdasági, ipari és kereskedelmi karon – folyt.
A szigorú ideológiai keretek és az állami ellenőrzés ellenére ebben az időszakban erős tudományos iskola alakult ki. Az egyetem olyan közgazdászokat képzett, akik meghatározták a szocialista Magyarország gazdaságpolitikáját, és a közgazdaságtudomány – bár a megszabott határok között – tovább fejlődött és akadémiai tapasztalatokat halmozott fel.
Az 1956-os forradalom és a keleti blokk úttörő egyeteme
1956 októberében a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem a magyar forradalom viharos eseményeinek középpontjába került. Ideológiai orientációja és az ország politikai életével való szoros kapcsolata révén az egyetem olyan platformmá vált, ahol az oktatók és hallgatók aktívan fogadták és vitatták meg a változásokat. Az oktatók között volt Nagy Imre is, akit később a Forradalmi Kormány elnökeként végeztek ki, a hallgatók pedig részt vettek Rajk László újratemetésének megszervezésében, ami a forradalom egyik előelének számított.
A felkelés előestéjén, október 22-én az egyetemen nagygyűlést tartottak, amely egyesítette a hallgatókat, oktatókat és fiatal munkásokat. A hosszas viták egy 22 pontos követelés megfogalmazásához vezettek, amely szerkezetében és tartalmában hasonlított az ország más egyetemeinek dokumentumaihoz. Másnap az előadások elmaradtak, a hallgatók pedig szervezetten vonultak a Bem-szoborhoz, a magyar zászlókat a vörös lobogók mellett tartva. Később az egyetem épületét bezárták, az oktatást 1957. február 1-jéig szüneteltették, de a hallgatók továbbra is összegyűltek információcsere és az akciók koordinálása céljából. Ebben az időszakban alakult meg a forradalmi diákbizottság és az egyetemi nemzetőr zászlóalj.
A forradalom leverése után az egyetem az állampárt ellenőrzése alatt maradt, de megkezdődött a reformok és a modernizáció fokozatos folyamata. Fontos mérföldkő volt Szabó Kálmán rektorrá választása 1968-ban. Vezetése alatt nagyszabású reformot hajtottak végre: az oktatás szerkezete és a tantervek rugalmasabbá váltak, csökkentették a kötelező tárgyak számát, növelték a hallgatók önálló munkáját, és nagyobb hangsúlyt kapott a szemináriumi és csoportos munka.
Ebben az időszakban az egyetem 16 oktatója kapott lehetőséget arra, hogy a Ford Alapítvány programjának keretében hosszabb tanulmányúton vegyen részt az Egyesült Államokban. A külföldön szerzett tudás az új oktatási módszerek és az oktatási folyamat modernizációjának alapjává vált. 1970-ben Chikán Attila vezetésével megalapították az első magyar közgazdasági szakkollégiumot – a Rajk László Szakkollégiumot –, amely a közgazdasági, pénzügyi és társadalomtudományok fejlesztésének központjává vált, és példaként szolgált az ország későbbi hasonló intézményei számára.
Ezeknek a reformoknak köszönhetően az egyetem úttörő státuszt kapott a keleti blokk közgazdasági intézményei között. Itt úttörő kutatásokat végeztek a gazdaságtörténet, marketing, menedzsment, matematikai közgazdaságtan, pénzügyek és vállalati gazdaságtan területén. A hallgatók modernebb és ideológiailag kevésbé korlátozott tudást kaptak, mint a szocialista országok legtöbb közgazdasági egyetemén, ami a budapesti egyetemet a régió egyik kulcsfontosságú közgazdaságtudományi központjává tette.
1990 után: nyitás a világra és identitásváltás
Az 1990-es rendszerváltás után az egyetem – amelyet Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemre neveztek át – teljesen megreformálta oktatási rendszerét, hogy megfeleljen az új korszaknak. A reformok, amelyeket még Csáki Csaba rektorsága alatt készítettek elő az 1980-as években, lehetővé tették a hallgatók számára az elméleti közgazdaságtan, a menedzsment és a modern társadalomtudományok elmélyült tanulmányozását.
2000-ben létrejött a Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetem, amelyhez 2003-ban csatlakoztak a Szent István Egyetem Élelmiszertudományi, Kertészettudományi és Tájépítészeti karai. 2004. szeptember 1-jén az intézmény megkapta mai nevét – Budapesti Corvinus Egyetem. A következő években jogi és szervezeti átalakulások történtek: kiváltak a közigazgatási és agrártudományi karok, 2019-ben pedig az egyetem lett Magyarország első, alapítványi fenntartású magán felsőoktatási intézménye. 2020-tól az egyetem karok helyett intézeti struktúrára tért át.
A „Corvinus” aktívan integrálódott a nemzetközi oktatási térbe. 1996-ban az egyetem tagja lett a CEMS globális szövetségnek, amely vezető üzleti iskolákat és vállalatokat tömörít. A hallgatói élet az intézményben továbbra is élénk és sokszínű. Az egyetem minden évben vonzza az ország legjobb hallgatóit és a külföldi felvételizőket, a végzősök pedig kulcspozíciókat töltenek be a gazdaságban, a tudományban és a politikában.
A Budapesti Corvinus Egyetem stabilan vezető helyet foglal el a hazai és nemzetközi rangsorokban. A Gazdálkodástudományi Kar az ország legjobbjaként ismert, a CEMS keretében folyó nemzetközi menedzsment mesterképzések a világ élvonalába tartoznak, a vezetés és szervezés programok pedig bekerültek a világ 100 legjobb üzleti programja közé a „Financial Times” rangsora szerint. Az egyetem rendelkezik a kettős nemzetközi AACSB és AMBA akkreditációval, és aktívan fejleszti a fenntartható építészetet: az új, Ménesi úti campus LEED Gold minősítést és AA+ energiahatékonysági kategóriát kapott, amivel a modern ökológiai egyetem mintaképévé vált.
1990 után a Corvinus a nyitottság, a nemzetközi együttműködés és az innováció szimbólumává vált, megőrizve hagyományait mint Kelet-Európa vezető közgazdasági és menedzsment egyeteme.
Források:
https://uni-bge.hu/en/history-and-traditions
https://mersz.hu/zsidi-szecsenyi-a-budapesti-corvinus-egyetem-es-elodintezmenyei-tortenete
https://www.uni-corvinus.hu/fooldal/egyetemunkrol/az-egyetemrol/az-egyetem-tortenete